Élménybeszámoló az Ukuleletalálkozó III-ról - Ukulele Magyarország
KOSÁR MEGNYITÁSA
KERESÉS
KÖZÖSSÉGI OLDALAK
Ukulele Magyarország
Magyar Ukulele Klub
Ukulele Hungary csatorna
Instagram
Twitter


Különleges ukuleletalálkozóra került sor, hiszen az Eldorado 25. születésnapja alkalmából kaptam azt a megtisztelő felkérést, hogy tartsak workshopot. Ráadásul a végén az én mozdulataimon múlt, hogy kihez kerül egy gyönyörű ukulele, hiszen a sorsolásnál nekem kellett kotorásznom a kis cetlik között. De ne szaladjunk ennyire előre . Hogyan is kezdődött az Ukuleletalálkozó III. 2019. október 19-én?


A kezdés előtt nem sokkal

Először is az Eldorádó kollégái előtt le a kalappal, kitettek magukért: a nagyon komoly online és offline, hetek óta tartó szervezés utolsó mozzanatain is érződött, hogy szeretnék megadni a módját a 25. szülinapi eseménysorozatnak. Kb. 1 óra körül értem a helyszínre, és a technika szépen elő volt készítve, a kottatartók a helyükön, sürgőlődés, forgolódás még az utolsó pillanatokban is... én kitettem a kottatartókra a nyomtatott anyagot, aztán hamarosan egy hangpróbát tartottunk a Keskeny Megálló ukuleleduóval.


Kicsit korábban, amikor a hangpróbát tartottuk

2 óra előtt pár perccel elkezdtetek érkezni. Gyorsan telt a terem, a hivatalos kezdés viszont még arrébb volt , ezért úgy gondoltam, vágjunk bele, melegítsünk be, úgyhogy néhány dallal - szó szerint is - hangoltunk a kezdésre.

Pontban fél háromkor elkezdtük a program "hivatalos" részét, vagyis a workshopot, melynek nyitásaként a Keskeny Megálló ukuleleduóval eljátszottuk a Sway-t és a Beatlestől a From Me To You-t. (Terveim szerint ezekről készítek hamarosan videót, hogy a szóló ukulelés részt, vagyis dallamot játszó szólamot is megtanulhassa, akinek kedve van hozzá.) Ezt követte a When The Saints, melybe szuperjól bekapcsolódtatok. Erős a gyanúm, hogy ezt a dalt ritkán fogjuk kihagyni, annyira jól sikerült most is veletek együtt pengetni.

A Kincs, ami nincs filmzenéje következett négy vállalkozó szellemű ukulelés kolleginával és kollégával, akik egy-egy akkordot pengettek: külön köszönet annak a hölgynek, aki a C-dúrt játszotta, és annak az úrnak, aki az F-dúrt, mert abszolút kezdőként feljöttek a színpadra, és kifogástalanul játszottak .

Még egy barokk dal - Te Deum - erejéig maradtunk a három alapakkord körében, majd a Jóbarátok című sorozat főcímdala következett, melyet kicsit kockázatos választásnak tartottam, de végül - szerintem - a délután legnagyobb sikere lett.

Én nagyon szeretem ezt a sorozatot, de úgy vettem észre, hogy a mai sorozatdömpingben kezd kikopni, és főleg a fiatalabbak már nem nagyon ismerik, vagy ha ismerik is, talán kevésbé szeretik. Nem baj, vállaltam a kockázatot, és reméltem, hogy a workshopon többségben leszünk, akik szeretjük a sorozatot, és akiknek így a főcím is a fülébe lesz égve. A workshopra készülve átgondoltam, hogy ezt a nyúlfarknyi, alig egyperces kis dalt hogyan tudnánk megvalósítani egy ukuleletalálkozón. Nem kellett sokat töprengenem, hiszen a dal adja magát: az intrót, a tapsot az első sor végén, aztán a refrénben a vokált és a legvégén az utolsó akkordot kell megbeszélnünk. Úgy gondoltam, mindegyik eléggé egyértelmű, nem túl nehezen megvalósítható, úgyhogy ha ezek az elemek megvannak, akkor össze tud állni a dal.

Azt hiszem, aki ott volt, egyetért velem abban, hogy az első sor végi taps beillesztése volt a legizgalmasabb, melyhez hasonlóan kalandos volt a refrén vokáljának megszólaltatása. Mindebben elévülehetetlen érdemeket szerzett az egyébként nem résztvevőként jelenlévő - de egy váratlan fordulat következtében az események kellős közepébe csöppenő - kettő ifjú hölgy, Andi és Dóri, akiknek ezúton is köszönöm a helytállást és bátorságot . Történt ugyanis , hogy amikor elkezdtük összeállítani a dalt, jeleztem, hogy tapsra is szükségünk lesz, aki tehát nem akkordozik, legyen szíves tapsikolni az első sor végén, továbbá kértem valamennyi jelenlévő hölgyet, hogy ők legyenek a vokál, hogy valahogy mégiscsak elválasszuk a fő szólamot és a háttéréneket. El is játszottuk így talán kétszer a Jóbarátok zenéjét, amikor látom ám, hogy a regisztrációs kuponok szedését és a beléptetést végző két hölgy rettentő jól érzi magát a bejáratnál... Ukulele nélkül? Csak úgy elvagyogatunk ott?  Nosza, mondom én, hát gyertek mán' ki ide a színpadra, de izibe'. Nem kellett ám kétszer mondani, odatermett a két hölgy mellém a színpadra, 'oszt lett ám hirtelen olyan tapsikolás meg vokálozás , hogy ihaj!  Sajnálhatja, aki nem volt ott, de bízom benne, hogy képeken, videón meglesz, és vissza tudjuk nézni - megkockáztatom - minden idők legjobb Jóbarátok főcímdal-feldolgozását ukuleleegyüttesre, tapsra és vokálra. 

Az idő fogytán volt, eljóbarátokoztuk - szerintem senki sem bánta -, így feltettem a kérdést, hogy Kantri Ródz vagy Ádzseszkó legyen, és az első nyert. De a másodikra, vagyis Stevie Wonder népszerű dalára, az I Just Called To Say I Love You-ra szavazókat sem akartam csalódott arccal látni, úgyhogy ahhoz kb. egy percben mutattam egy érdekes, ritka akkordot, az E-moll major 7-est. Igazán jól szól ez az akkord ebben a dalban, legközelebb talán az egész nóta sorra kerül. A befejező dal így a Country Roads, Take Me Home lett John Denvertől, amit egyszer végigénekeltünk, és szerintem hibátlanul szólt. Örömmel hallottam, hogy sokan énekelték velem együtt.

Nem mehetek el szó nélkül a főnyeremény mellett, hiszen ez nem egy belépő szintű ukulele volt, hanem egy felső kategóriás modell . Ahogy a bejegyzés elején említettem, a sorsolásnál segédkeztem, és igyekeztem felidézni a jelenlévőkben az iskolai felelés előtti naplólapozgatás izgalmait, hiszen jó sokáig kevertem-kavartam a kuponokat, mire végül meglett a nyertes. A szépséges ukulelén kívül kettő hangológépet is kisorsoltunk, biztosan hasznát veszitek majd! 

Aki szeretné az Ukuleletalálkozó III. anyagát PDF-ben letölteni, kattintson ide

Végül szeretném külön megköszönni Gyuri barátomnak, a Keskeny Megálló ukuleleduó másik tagjának az aktív részvételt . A workshopra való készülés egy részét szerény duónk közös gyakorlása tette ki. Szerettünk volna új dalokat is hozni, és mellette megtartottunk egyet a múltkori repertoárból. Túl sok időnk nem volt a felkészülésre, de beleadtunk apait-anyait. Az előző és a mostani ukuleletalálkozón is elmondtam, hogy Gyuri alig több mint fél éve ukulelézik: nagyon komolyan veszi, sok időt, energiát fektet bele, és rendkívül precíz abban, amit csinál. Mindennek meg is van az eredménye: nagyon nagy lépésekkel halad előre az ukuleletanulás útján, örülök neki, hogy a tanítványomnak tudhatom, és igazán élvezetes vele a közös zenélés. Gondoljatok bele, februárban kezdtük vele gyakorolni a C-dúrt, most pedig nem egyszerű dalokat játszunk kívülről. 

Érdekes - és persze hatalmas - élmény számomra egy-egy találkozót (nevezhetjük workshopnak is) levezetni, hiszen heteken keresztül készül az ember fejben, kézben, lélekben. Egyrészt gyakorolunk a Keskeny Megálló ukuleleduóval, másrészt törpölök azon, milyen dalokat hozzak, mi az, amit sokan ismernek, szívesen játszanak, nem túl nehéz, hogy a kezdőknek is jó legyen, de tartalmazzon valami érdekességet is vagy egy-egy nehezebb akkordot, hogy a haladók is megmozgathassák az ujjaikat. Aztán egyszer csak elkövetkezik a nagy nap, odaérek a helyszínre, jöttök Ti, elkezdődik a találkozó, és attól a perctől valamilyen teljesen más üzemmódba kapcsolok. Olyan, mintha egy tőlem független külső erő vezényelné le a találkozót. Aztán vége lesz a találkozónak, és visszatér a hétköznapi énem, és kérdezem magamtól, hogy mi is történt, és elkezdem felfogni, hogy veletek voltam, és nagyon nagy élmény részese lehettem: a közös zenélésé és éneklésé. Ennek az élménynek a felidézésben, megértésében és újbóli átélésében segít, amikor a fentieket leírom, és amikor a képeket és videókat megnézem. Köszönöm, hogy eljöttetek, köszönöm, hogy ott lehettem! 

A workshop után egy gyors élő közvetítést csináltunk Facebookon (sajnos tükrözött lett a videó):

Workshop afterparty

Posted by Ukulele Magyarország és Magyar Ukulele Blog on Saturday, October 19, 2019

Néhány kép már eljutott hozzám, ezeket köszönöm Attila barátunknak, és amint megérkeznek hozzám a további képek, videók, frissítem a bejegyzést!

Blogcímkék: ukuleletalálkozó

Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (írott szöveg, képek, videók, hanganyagok) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:

https://ukulele.hu/blog/elmenybeszamolo-az-ukuleletalalkozo-iiirol

Ajánlott blogbejegyzések

Gáll Tamás 2015-11-26
Az ukulele.hu indulása óta volt egy adósságom, mégpedig a LETÖLTÉS menüpont "feltöltése". Mostanra összeállt ez az aloldal technikailag és tartalmilag is. Persze a tartalmi rész nem lesz változatlan, hiszen időről időre új dalokat + akkordokat fogunk feltenni ide. A meglévő...

Gáll Tamás 2021-11-25
Életem első fingerstyle-feldolgozásai közé tartozott a Csendes éj, amit tíz évvel ezelőtt ilyenkor szorgalmasan gyakorolgattam, hogy aztán 2011. december 11-én kitegyem róla a blogbejegyzést. Emlékszem, mennyire megszenvedtem vele, hogy kitaláljam az akkordok és a dallam illesztését,...

Gáll Tamás 2018-12-11
Nehéz kérdés - számomra legalábbis -, mit ajándékozzunk a szeretteinknek úgy, hogy hasznos legyen, érdekes legyen, újdonság is legyen és örüljön is neki a megajándékozott. Azt hiszem, alig akad olyan ajándék, amelyik mindegyik követelménynek...

Gáll Tamás 2013-06-29
Bécs, 2013. június 27. Történelmi nap, legalábbis számunkra mindenképpen az. Már egy nappal korábban kimentünk Bécsbe tele izgalommal, várakozással és persze rengeteg kérdéssel, és már aznap el is látogattunk a helyszínre, az Ernst Happel Stadionhoz. Focilabdák...

Gáll Tamás 2020-10-08
Vagy hivatalos nevén: Lanikai OA-CET, de sok helyen csak OAK-ként, azaz tölgyként írják ki ennek a különleges megjelenésű és selyes tapintású ukulelének a típusát. Köszönöm Olivérnek a lehetőséget, hogy kipróbálhattam az elektroakusztikus...

Gáll Tamás 2020-05-06
Egy kedves ismerősöm, Orsi, időről időre Facebookra tesz ki képeket általa festett kavicsokról, a kavicsokon lévő képeket pedig egy-egy népdal vagy gyerekdal ihlette, és az a feladat, hogy ki kell találni, melyik dalról is van szó. Én nagyon szeretem ezt a játékot, no, nem azért,...

Gáll Tamás 2013-06-02
Ukulelével felszerelkezve bátran nekivághatunk a szavannának - már ha előtte megtanuljuk a The Lion Sleeps Tonight című számot. Egy délutáni alvásnál nincs jobb Ezt a kedves, egyszerű dalt - a Wikipédia szerint - eredetileg zulu nyelven írták az 1920-as években, de...

Gáll Tamás 2013-04-18
Felix Mendelssohn-Bartholdy 1809-ben született Hamburgban. Rövid élete ellenére - 42 évet élt - sok műfajban kipróbálta tehetségét, és jónéhány feledhetetlen dallammal ajándékozta meg az emberiséget. Ezek közül talán a legismertebb Nászinduló,...

Gáll Tamás 2014-01-04
Az óévet egy banjolele bemutatásával fejeztük be, az új évet pedig egy ukulele ismertetésével kezdjük. A Risa koncert méretű ukuleléjét jó szívvel, bátran ajánlom mindenkinek: annak is, akinek még nincs uksija, és külsőre és hangra is szép...