Interjú James Hillel - Ukulele Magyarország
KOSÁR MEGNYITÁSA
KERESÉS
KÖZÖSSÉGI OLDALAK
Ukulele Magyarország
Magyar Ukulele Klub
Ukulele Hungary csatorna
Instagram
Twitter


Click here for the English version...

Ha manapság bárhol a világon ukulele-virtuózokról esik szó, nagy valószínűséggel felbukkan az alább látható úriember neve is. James Hill válaszolt néhány kérdésemre. 

- Azoknak, akik nem tudják, hogy ki vagy, hogyan mutatkoznál be pár szóban? 

- James Hill vagyok, egy életen át tanulok, tanítok és ukulelézem. Újdonsült apa vagyok, dalokat írok, sokat utazom, szeretem a mogyoróvajat és sokat lógok az Ukulele Wayen. 

- 2016 novemberében az Egyesült Királyságban turnéztál. Milyen gyakran jársz Európában?

- Évente kétszer-háromszor. Néha tanítani, néha koncertezni. Gyakran mindkettőből egy keveset. 

- Ahogy látom, akármerre is jársz, ukulele-szemináriumokat tartasz. Inkább előadóként vagy oktatóként tekintesz magadra? 

- Ez egy nagyon nehéz kérdés! Magamtól is állandóan ezt kérdezem. Mindkettő lehetne teljes állás; én egyaránt elköteleztem magam a tanítás és az előadás iránt is. A szívem mélyén azonban legfőképp mégiscsak művésznek érzem magam, habár ez sem teszi teljesen tisztába a helyzetet: amikor tanítok, azt is művészien próbálom.

- Nemrégen valaki úgy hivatkozott rád az egyik videód kapcsán, hogy a kedvenc uku-hősöm”. Gyakran mondják ezt?

- Hát, nem, sőt, a szót sem hallottam még korábban! 

- Hogyan kötöttél ki végül az ukulelénél?

- Az iskolában kezdtem az osztálytársaimmal. Egy tantárgy volt a többi között, de igazán a tinédzserkorom közepén kattantam rá. 

- Több ukulelén látni téged játszani. Van-e (érzelmi, hangzási vagy egyéb szempontból) kedvenc ukuleléd? 

- Nem mondhatnám, hogy lenne egyetlen kedvencem. Az igazán izgalmas rész az adott zeneműhöz megfelelő „ízű” ukuelét kiválasztani. A kedvenceim között van a fenyő fedlapos Mike DaSilva tenorom, és a Mya-Moe-gyűjteményem: két bariton, egy hathúros és egy rezonátoros slide-ukulele. 

- Hegedűn is játszol, ez valamiképp kapcsolatban van az uksival?

- Nem igazán. De épp ezért is szeretek ide-oda váltogatni a kettő között, a dolgokat frissen tartandó.

- Évekkel ezelőtt készítettél egy albumot A Flying Leap címmel, amely tisztán instrumentális; aztán szakállat növesztettél, és elkezdtél énekelni is. Mi késztetett az új terület felfedezésére?

- Haha! Nem nagyon bírok magammal, ha a saját zenémről van szó. Mindig keresek, vágyódom új hangok után, hogy kifejezzem magam a zenén keresztül. Egy ponton aztán elérkeztem oda, hogy úgy éreztem, az instrumentális zene nem tudja közvetítetni az üzenetemet. Szavak kellettek hozzá. És egy szakáll. 

- Egy sor, tanároknak és tanulóknak is szóló ukulele-tankönyvnek vagy szerzője vagy társszerzője. Mesélnél erről a munkáról?  ​

Az Ukulele in the Classroom egy közös munkám Chalmers Doane-nel. Chalmers tanítványaiból lettek az én tanáraim, így bizonyos értelemben Chalmers a „zenei nagyapám”. Az ő emberöltőnyi tanítási tapasztalatát ötvözni az én új pedagógiai ötleteimmel olyan lehetőség volt, ami egyszer adódik egy életben. A módszertan az ukulelét használja a zeneértés tanítására – ahogyan engem is tanítottak. Nagyon szerencsés voltam, hogy olyan tanárok és mentorok álltak mögöttem, mint Chalmes Doane, Peter Luongo, Jamie Thomas, Bonnie Smith, Kimo Hussey, csak hogy néhányukat megnevezzem. 

- Az önálló tanulást segítő oldalad, az Ukulele Way már majdnem három éve működik. Beváltotta a hozzá fűzött elképzeléseiet? 

Igen. Az alapgondolat az volt, hogy egy virtális osztálytermet hozzak létre, ahol az ukulelézni tanulók találkozhatnak a világ minden részéről, és kapcsolódhatnak egymáshoz azáltal, hogy egy strukturált módszertan szerint haladnak. Az Ukulele Way kizárólag egyetlen dologra koncentrál: a szóló ukulele művészetére. Más szóval, itt mindenki megtanulhatja, hogy hogyan játsszon dallamot, akkordokat és ritmust egyszerre, egy ukulelén. Ezt a szóló stílust megtanulni egy gyönyörű zenei, érzelmi és intellektuális utazás, de az ember néha magányos lehet közben. Úgy gondolom, az Ukulele Way sikeresen összeköti azokat, akik ezen az úton járnak, és a közösség érzetét adja, még akkor is, ha a leckék az egyéni előadásról szólnak: a legjobb mindkét világból. 

- Úgy tűnik, nagyon sokféle dolgot csinálsz; legutóbb például te voltál a producere a feleséged, Anne új albumának. Miben más ez, mint csak zenélni?

- Nagyon szeretem a produceri szerepet, ez olyasmi, amit gyakrabban szeretnék csinálni. Tinédzser koromban a barátaimnak „gyártottam” számokat. Producernek lenni visszavisz abba az időbe, amikor csak szórakozásból zenéltem, és a lehetőségek végtelenek voltak.

- Másokat tanítasz, de kitől tanulsz, ha van ilyen?

- Mindig tanulok. Állandóan felszedek dolgokat társaktól, kollégáktól, tanítványoktól és más előadóktól. Sosincs vége.

- Nyilvánvalóan sokat gyakorolsz. Mennyit játszol napi átlagban?

- Újdonsült apaként nincs annyi időm gyakorolni, mint régebben. A legintenzívebb fejlődésem alatt, és ukulelésként való felfedezésem idején (a huszas éveim elején jártam) átlagban napi két órát gyakoroltam. Néha sokkal többet, de ennyi volt az átlag. A kulcs az állandóság; a kampányszerű gyakorlás épp ellenkező hatású.

- Néhány bölcs tanács, amit megosztanál?

- Hallgassatok jó zenét. Ez a legélvezhetőbb, és a leginkább figyelmen kívül hagyott része a gyakorlásnak. A nagyszerű előadók nagyszerű előadásainak hallgatása az egyetlen módja a stílusosság elsajátításának. Hangok, ritmusok és a harmónia mit sem érnek stílus nélkül!

- Köszönöm!

- Szívesen! Uke on!

Blogcímkék: interjú

Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (írott szöveg, képek, videók, hanganyagok) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:

https://ukulele.hu/blog/interju-james-hillel

Ajánlott blogbejegyzések

Gáll Tamás 2018-12-01
Kezdőknek szóló sorozatunk mostani részében - a C-dúr és az A-moll után - az F-dúrt tanuljuk meg. Ez az első akkord, amelynek lefogásához egynél több - egészen pontosan kettő - ujjunkra van szükség. Ha a C-dúr és az A-moll biztonságosan megy már,...

Gáll Tamás 2020-12-09
Mikor kezdőként végre azt hinnénk, hogy a G-dúr ujjcsavaró borzalmai után nem jöhet rosszabb, és meglátják a G7-et, akkor eszmélnek rá, hogy de. Persze ez sem olyan vészes, ahogy mondani szoktam: gyakorlás kérdése. Jól meg tudjuk tornáztatni az ujjainkat,...

Gáll Tamás 2022-05-11
Ez a csodálatos Schubert-darab az egyik legnépszerűbb komolyzenei szerzemény, amelyre talán mindenki emlékszik iskolai tanulmányaiból. Idén van pontosan 205 éve, hogy Schubert papírra vetette a dal kottáját, amely alapul szolgált a két évvel későbbi Pisztráng-ötöshöz....

Schäfer Zsolt 2017-06-14
Nemrég megvettem az Acousticure Bluegrass Van című lemezét, amin szerepel az Apor Lázár tánca című 17. századi dal feldolgozása is. A dalt először a Héttorony Hangászok előadásában hallottam, és azóta egyik kedvencem, csak akkoriban még gondolatban sem foglalkoztam...

Gáll Tamás 2019-12-10
Őszintén szólva kissé irigykedve néztem azokat a videókat, amelyeknen a zenészek profi mikrofonba beszélnek vagy énekenek, és a hangszerük is jól hallatszik. Én is régóta szerettem volna olyan felvételeket készíteni, amelyeknek a hangminősége is kifogástalan,...

Gáll Tamás 2011-03-06
Az ás-és írásokat több mint tíz éve ismerés, mindenkinek terjesztés! Magam részéről örök értéknek, sokszor tökéletes szociológiai tanulmánynak tartás, többször visszaolvasás, mindig valami újdonságot felfedezés....

Gáll Tamás 2019-11-20
A cím úgy is szólhatna, hogy "Éneklés és hangszeres játék", hiszen szinte mindegy, milyen hangszert veszünk a kezünkbe, ugyanabba a nehézségbe ütközhetünk, ha egyszerre szeretnénk énekelni és pengetni (a fúvósokat kivéve  ). Ez sem ördöngősség,...

Gáll Tamás 2015-11-19
Máris dekódolom a címet: a Kala nyolchúros, koafából készült, tenor méretű ukuleléjét jelzi ez a nagyon hosszú típusmegjelölés. Érdekes érzés volt először végigpengetni nyolc húrt ráadásul úgy, hogy az egyik közülük...

Gáll Tamás 2020-01-06
A G-moll a részeg ember lépcsője, vagyis ha az E-mollra azt mondhatjuk, hogy szép, szabályos lépcső, akkor a G-moll olyan, mintha a kőműves nem tudta volna sorbarendezni a téglákat méret szerint. A G-dúrhoz képest egy hang az eltérés, de annak az elhelyezkedése miatt a lefogási...